Eltévesztett Mozdulatok Kora

Tasi83

2025. május 1.

Eltévesztett mozdulatok,
szerelmi vallomások,
az elbuktatott bukfencek
kikényszerítése a pörgető Időben,
a felcsavart pörgésre
ítéltetett Ninivei városok;
remegések, és tettenérések
kicsinyeskedő hozadékai.

Morajló vérrögök vajon
elérik-e még biztonsággal
a szív pitvarkoszorúit,
hogy ne következzék be a totális infarktus?!
A legfiatalabb szamár-generációt
is mintha már tévesen manipulálták volna,
hiszen rendre megfenyegeti őket
a tartós szarkalábak,
és ráncok villámmozgatása.

A tömeg-emberek sokasága
inkább hajléktalan gilisztákon lépked át;
mélységek legaljából – félő -,
talán nincs is tökéletes kiút.
Csak tűrések, készülődések
vannak az eladható túlélés reményében.

Atommag-suttogású látóhatárok
körme alól gombafelhők szaporodnak;
a tinédzserkorú dívák
is egyre inkább
gyerekkor-mentesítve viselkednek,
mintha már nem is emlékeznének
a sarazások és babázások emlékeire.

Ragályos visszhangok ordibálnak
egykedvűen az emberek süket füleibe;
megígérhető juttatásokat
szándékosan a szemeteskukákba hajítják,
mondván: elégedjetek meg azzal
az életminimummal, ami jelenleg tiétek.

A Világ újabb és újabb szemmel
látható Apokrif-jeleket mutat,
s alig-alig akad, aki megértse.
Körbe hordozható tudatos magány
egyre fojtogatja áldozatait,
– Vigyorrá torzultak,
estek szét hajdan
a régi megérdemelt nevetések,
melyek oldják gátlásaink,
és tán még felszabadítanak.

Minden baj forrása az volt,
hogy a Világ még így is talmi lett,
amibe egyre könnyedébben bele lehet halni!
Ébren és a tulajdonképpeni
tudatallatti között
már féluton mintha rendre
el-eltűnne a pillanatokba beburkolt,
ösztönszagú tétovázás…