FIGYELMEZŐ BESZÉD

Tasi83

2024. november 6.

Vajúdó Világok terhes forgatagában
tétován megáll a hajótörött Ember
magában merengve.
Látó-szemeire baljóslatként
ereszkedik néma egyetértés gyanánt
nem csupán Hóhér-Halál,
de a Létezés malomkőnyi eltűrése.

Kérdések s válaszok sorjázva
sóhajtoznának halló füleibe;
vajon mit kellett volna másként,
máshogyan cselekednie,
hogy kicsit élhetőbben,
humánusabban legyen
képes görbe-tükrök
mélyére belenézni,
s tisztelni önmagát,
hogy felállt, mikor elgáncsolták
jó párszor, kirúgták,
vagy csak megszégyenítették
s ő még mindig Embernek megmaradt.

Az Idő minden esetben
maga elé vetíti immár
a ,,mi lett volna hákat?”
és a ,,már minden el van rontva!”
– alapképletét, zuhanó évtizedek
márványtömbje alól egyre nehezebb
függetlenedni, szabad-akarattal
még híven önmagunkhoz cselekedni.

A bizonytalan Jövő tömeg-embere
a megfontolt értelmet, józan, belátó,
bölcs észt – félő -,
már nem igen hordozza sem
fösvény-szívében,
sem agymosott agyában,
mert megint a hitvány pénz lett az Isten.

– Most még fecske-szárnyakkal
kering mindenek fölött a vak-Remény;
ki tudja kinek lesz valódibb
vak-szerencséje?!
Békésebben, egymást támogatva
kellene szemlélődni
az Ősz tűzijáték-színeiben.

A Deák-téri könyves konflisból
egyszerre több kötetet is ellopott,
mintha ingyen s olcsón
adnák a nehezen megszerezhető kultúrát is.
Oly messze távol, hol csendesülnek
a hullámok a tenger szívében
igazgyöngyöt készít egy-egy korall-kagyló;
élete egyetlen munkája
ez a milliónyinál is több
aranyló homokszemcsék kvarcaiból,

s mertnem kér érte cserébe semmit
az örökké telhetetlen,
s mohó birtokolni vágyó
ember könnyűszerrel megkaparintja
a tenger felbecsülhetetlen,
drága Dáriusz-kincseit
– ám a Lélek valódibb kiváltságos
gazdagságát csupán csak ritkán,
és ,,egyesek” nyerhetik el.