HÍVATLAN-HELYZETEK TENYERÉN

Tasi83

2024. november 8.

Egyre jobban csak verik
az antik mahagóni asztalt,
ami egészen bizonyosan
egy vagyonba is belekerült;
folyamatosan meg-megmutatják
acsarkodó, káromkodó oroszlánkörmeiket
elsősorban a piramis legalján
lévő alkalmazottaik felé.
Félő: a lázadó leleményesség
– ha volt is -, már nem segíthet,
nem védheti senki emberfia igazát.

A Lélek bosszantó kétkedései
napjában akár még többször
is rendre kiütköznek,
ha az átlag ember szándékos,
megalkuvó manipulációk,
ördögi alkuk satujába belekerül;
rozsdás kardokat forgató szánalmas
Don Qiujoték már aligha hódítnak
szerelemittas, szent romantikák
nevében a hölgyeknél,
akik egyre kirívóbbak,
egyre szándékosan provokatívabbak lettek,
s a drága szent kincs-szavak elszáradnak
a szájpadlat alatt.

Kitüntetésekért, olcsó elismerésekért,
béren kívüli kicsinyes-szánalmas juttatásokért
– már annyi se sok -,
spicliskedve lépre menni,
s szélhámossá lenni,
akik lejmolnak önmagukért?!

Most ez a helyzet! – Sorsok útmutatóját
egyre kétkedőbben lesik az egyszerűbbek,
akik csupán csak szeretnének
megélni valamicskéből még
rövidre kiszabatott,
hitvány kis életükben;
mindennapok kenyere,
téli vagy paprikás szalmái,
vöröshagymák gerezdhéj-forgácsa
a szándékosan vékonyra vágott zsíroskenyér
szeleteken már nem oszt,
nem is szoroz.

Zsugorodnak a körmönfont
hetykeség zászlótartói,
miközben kézen-közön
rendre elhervad megannyi
mennyasszonyiruhás-liliomcsokor.
A józan bölcsességnek
mintha megint erősebben
billegni kezdene szikár
aggastyán-csontváza,
jobb volna tán végképp kitérni
immár minden s mindenki
gaz-galád útjából,
vagy végrendelkezni hagyatékaink felől,
ha éveink olcsó számai
gyengülten szaporodnak?!