HOMOKSZAGÚ KORKÉP

Tasi83

2025. május 1.

Hallgatások néma, kvarcos dörzsei
tán még a bőr alá is beférkőznek,
akárcsak a legtöbb hitvány,
megátalkodott, alamuszi csúszómászó féreg.
A csöndet növelő némaság
most
még nagyobbnak tűnhet,
mintha széltől csattogna
szüntelen káromkodva.

A szavak, akár a megdobált
kőtojások van úgy,
hogy sokszor inkább már
egymás ellen fordulnak.
Megszívta magát emésztő nedveivel
a rátarti mohóság, míg a kutató szemek
alja már régóta beásottan áll, toporog.

Az ember mintha mostanság
egy örökös szélhámos, vagy hazudozó
szerepbe akarná kényszeríteni saját magát,
melyet láthatatlan védőköpenyként
kénytelen elviselni;
várakozások dobpergésében
sok mindent meg lehet ám kuporgatni
– ám félő -, semmi haszna,
értéke sem származik.

Selyemzsinór mentén a tehetősebbek
most határárkot húznak még
oda is, mely egykor közösségi játszótereknek
vagy természetvédelmi területeknek számított,
csak hogy hófehér luxusjachtokon
dáridózva parádézhassanak,
fitogtaván nekik már erre is bőséggel telik;
a reális valóság mintha egyre
homokszagúbb lenne,
és előbb-utóbb lakatlan
szaharaként mindenkit
benyelne magát-emésztőn.

Ember-tekintekben mostan
foglyul ejtett magányos csillagok feszengnek
s szándékosan nem találhatják helyeiket.
Mert most még nagyon úgy állunk,
hogy nem maradhat állva
a mindnnapi létszükségleti jóság;
percek buborékjai,
akár a léghajók durranak szét,
átokként hangzik évtizedek
sanda beszéde köznyelves
szleng vagy tolvajnyelveken.