KULCSRA-ZÁRT HALADÉK

Tasi83

2025. május 1.

Miért van még mindig benne a köztudatban,
hogy sokszor inkább lisztté,
és nem bőven termő maggá
kellene őrölni
a Mindenséggel viselős teremtést,
mely a létezés meghatározó
borostyánkövülete?!

Talán csupán csak annyi ideje maradhatott
immár mindenkinek,
míg bizton tudomásul veszi
a halandó visszaszámlálás
születésétől kezdődött meg.
Agymosott gaz-koponyákban
spirális körökbe menekül
minden logikus szabad-gondolat,
hiszen képtelenek ész érvekkel hatni rá,
míg az értelem Heuréka-szikrája
egyáltalán kipattan.

Emberek halántékát
régóta kulcsra zárta
egy-egy kedveskedő angyal,
kinek tán jobb lett volna
hallgatni bölcselkedő szavára;
a bizonyosság-tudat marcangolva
megtép, kifeszít majd felfüggeszti
érthető működését.
A mogyorónyi agyakban
már megint szándékolt hegyomlások,
lavinák következtek be,
repedésekből pedig nem
szivároghatott sem arany,
sem megváltó anyagi gondtalanság,
csupán csak iszamos genny.

Megfogan, majd magába rántja
védtelen áldozatait a csönd,
mert a távolság – már ha -,
megmérik még mindig nem szűnhet meg
– de újra és újra egyre
valószínűbben növekszik.
Perceg a bőrön a hitvány nyálkába
font ígéret-mondat, miszerint:
dolgozzatok csak míg meggebed bennetek
a balga-számító lélek, fizetésemelés
– legalább is egyelőre -,
talán majd a következő
ezredévre ha várható.

Tárgyiasítva magához vonzza
egyre lejjebb, egyre lefelé
a sárba-tiport sóvárgó akarat
a miértek kérdéseit is.
Már nem csupán csak
szálkásodásnak indult fagerendák
üregeiben perceg hemzsegve-zabálva
a szú-bogár, de a puszta létben
is nyüzsgő férgek közt
szükséges tűrve túlélni!