LÁTHATATLAN ÖRVÉNYLÉSEK FELÉ

Tasi83

2024. szeptember 4.

Lehessen végtelen megállapodás:
a mozdulatok kiterjeszthető,
sziklaszilárd Mindenség-megvalósulása,
amit csupán csak két
magányos Ember-csillag sejthet,
mikor már biztos-örökkön
egymásra rátalált.
Lehessen lebegés nem csupán
a halhatatlan szerelemben,
a benső testek apokrif-molekula
sejt-alagútjait titkon bejárva,
de a tudatalattik titkos
Morze-telepátiáiban is,
amikor egyik ember szavak
nélkül is be tudja fejezni
a másik kigondolt mondatait.

Legyenek mozduló mozdulatok,
de ne csupán akként,
mintha szándékosan sürgetnénk
a mikro-perceket,
vagy a pillanatok megállíthatóságát
– de a jelentéseket, és tartalmakat
is újrakódoltan átgondoltan, megfejtve;
közeledések és távolodások közt
igenis felismerhető legyen Akarat,

Tett, Hűség, Árulás manipulálható árulása!
Az angyali Kedves örök,
igazgyöngyöző szent-nevetése
lehessen sugárzó üstökösi sóhaj,
huncut-kacagtató fohász,
mely szerelmes szívbe beleszáll.

Amikor egy-egy adott mozdulatot
befejezetlennek nyilvánít
nem csupán a test, de az örökösen
nyughatatlan Lélek,
mikor egyik-másik pár az életünkből
váratlan-hirtelen hosszú,
távoli útra kél, s nem lehet még biztosan tudni:
vajon hazatalál-e hozzánk,
vagy inkább a megtalált felszín
közelében marad letapadva,
mint a moha-kavics.

Sosem-volt kristálytiszta
nevetésekbe igenis jó volna híven,
önzőn belekapaszkodni,
hogy a másik is érezze
s tudja különleges lehetett
s egyedi legalább egyetlen napra.

– Ösvénytelen-ösvényeken tétován
bolyong botorkáltan-bénán,
mint egy orángután,
s nem értheti: miért kellett
örökösen a burok-magány
tüskéit választania,
s maga köré növesztenie?!
– Félő testek szomorú,
keserédes zuhanását talán
már senki sem fogja hallani.