LÍRAI TÁVOLSÁGTARTÁS

Tasi83

2024. október 24.

Mert tud, talán megérted:
az állandóságnak változandó kontrasztjai
lassacskán felőrlik
túlbuzgó agyad tekervényeit,
mindennapi léted, s az ok-okozat sem az már,
ami volt, amikor még
a józan értelem kitisztította,
s megmagyarázta a sokadszor
szőnyeg alá söpört összefüggések láncolatait.

A kis ugari pusztaságba dermed Senkiföldjén
előbb csupán digitális honfoglalás zajlik,
később már az információ
totális birtoklási vágya.
Ezt tudod, étheted.
Amit viszont még most sem értesz,
hogy miként s vajon hogyan lehet,
hogy minden nyüves, elátkozott napod
kész csődközeli katasztrófa,
nyomorult tortúra,
mert a nagy cápák mindenkkoron
felzabálják a kisebb ebihalakat,
s sosem egyezkedek kézfogó
kompromisszumok fejében.

Már a fenyők vadromantikáját is rendre
beárnyékolja egy újabb jacuzzis,
medencés luxusszálloda,
melyet valamelyik stróman-kiskirály
hetvenkedve-kérkedve felhúzott
egy természetvédelmi övezetbe.
Vajon életcéllá züllött a stilizált menekülés,
mert másként aligha lehetet?!

Mert a leegyszerűsített élettempó
ösztönét mindenki megérzi,
s alig maradtak, akik őszintén tiltakoznának,
kiállnának elsősorban önmagukért,
mert életszínvonaluk,
szociális helyzetük sanyargatott.

A Lét katasztere, akár valami benső
falantszer vissza-visszahúzza rab-áldozatait.
Egy fényesre pofozott napszak
háromszögében az átlag hajnalban
elindul valamerre s még így se biztos,
hogy kora este a ,,zsebből zsebbe” módszer működik!

Pántlikás piálásban totál matt-részegen
fetrengve a jószándékúak miért adnának
pénzt egy-egy beállt hajléktalannak,
amikor messziről szesz-kazánnak néz ki,
koszos, gombásodásnak indult körmeivel,
mintha egy idő előtte letűnt
dzsentri-korszak lecsúszott
képviselője lenne.
– Hát így éldegélünk mostanság
Európa egykori szívében
totális elszigeteltségben!