MEGÉRLELT KÜLÖNBSÉGEK

Tasi83

2024. október 30.

Barátom! Meglehet neked van igazad!
Rendre számon kéred
előbb persze csak önmagadon
igavonó-éveid rab-kolonc súlyát,
s csupán csak később
a Létedre fokozatosan,
váratlan-hirtelen rárakódott évtizedeket.

Kinevetted mindannyiszor
a fenyegetve közelítő Hóhér-Halált
s tachikardiás szívbillentyű-zavarokat,
melyek vészjelzéseket
továbbítottak előbb szervezeted
majd agyad fogaskerekei közé,
s már úgy voltál vele,
hogy minek is meghátrálni,
amikor az Életet nem ártana
teljes-értékűen megélni;
gyerekkorunk hajnalán
még te tanították – úgy ahogy -,
elviselni, letörölni könnyeimet,
ha bántás-sértések hada zúdult reám,
s nem értettem,
hogy miért bántják
minden koron a gyengébbet,
vagy kisebbeket!

Múltunk közös perceit az emlékek,
s szó hatalmával – meglehet -,
csupán csak ketten érthetjük,
míg a külső, összezavarodott Világ
továbbra is bamba-mélán
a bizonytalanság hálói felé menetel;
emlék-képeink dédelgetett
másolatait szívünkben
továbbra is híven megőrizzük.

– Szigorú, bölcselkedő
Arisztotelész-tekintettel intesz,
hogy üljünk be valahova
s kicsit dumálgassunk erről-arról,
miként s hogyan boldogulhat
vajon az önző, szánalmas kisember
e mostani zűr-gócos gellert kapott Világban?!
Benned is éppen úgy lezajlott
– akárcsak másokban -,
a súlyos, nehézkes Sziszifuszi-évek
velejéig önző számvetése
s kőkemény kitin-páncélt
növesztettél naiv-gyerekes lelked köré,
hogy más már többet meg ne sértsen.

Mostan külhon dimbes-dombos
hegységeid járod talán lóháton,
vagy csupán túrázgatva,
s önfeledt éled megnem
csupán az Én-idődet,
de hogy Külön-Békét
sikeredett kötnöd az Anya-Természettel.

Nyughatatlan, forrófejűséged
talán csillapszik, ha gyermekeidre,
szerető családodra gondolsz.
A hitelesített realitás történetét
így még most is tovább s tovább éled!