MORZSÁNYI KONZEKVENCIA

Tasi83

2024. december 28.

A létra utolsó előtti fokán álldogálsz,
nézed merrefelé tudnál
még ebben a posványos,
pöcegödör, embernek aligha való,
mihaszna, nyomorult létben
helyezkedni még;
állott illatú önismereti adalékot
digitalizálnak már nem csupán a weboldalak,
de ember-ember közti hiú,
felszínes, arrogáns monológok
semmitmondó jelentései is.
Hajnali töprengéseidet őrzik
íróasztalod suta, megkopott fiókjai.

Mert tudhatod: megint a kétségbeesett,
hasztalan próbálkozás, a szárnyszegett,
értelmetlen kaparászás,
hogy semmi és senki sem az már,
aminek mindig s látszott
s hogy az emberi hagymahéj-lélek
sem adja önként meg önmagát
kinyitva benső énjének zsilip-kapuit.

És megint a rettentő,
lélek-emésztő súlyok
sziszifuszi hallgatása;
nem lehetsz szabad idebent,
legfeljebb csak külföldön.
Időtlen fogságban vergődöl
évtizedről évtizedre, akár a kóbor helyét
sosem találó rab, hogy nyirkos csontjaidból
hirtelen-gyorsan elszivárog az életadó velő,
romantikus szerelmek idilli emlékképei.

Nem tegnapokba belevésett
kényszerűségeknek kellene látszódniuk,
ha akaratra s cselekvésekre belegondolsz;
pillanatok kicsinyes, alamuszi malma
őröl idegileg is egyre lankadatlan.
Minden amit most még tapinthatón
láthatsz könnyen rájöhetsz:
hamis illúzió, amit átmeneti
megvesztegetésre felhasznált
egy-egy pöffeszkedve kényeskedő
stróman-igazgató nagyúr.

Öklendezni vágyó forgandó álom-látomás,
amikor már a tettenérés pillanatában
ki vagy rúgva, mert hű maradtál önmagadhoz
s karácsonyi ajándékkosarakért,
kiszámítható partiért – annyi se sok -,
sohasem degradáltad le magadat annyira,
hogy ál-szenteskedőn manipulálható
érvényesülési lehetőségek után kutass.

 

Megkérded mostan még magadtól:
vajon hány bamba-bámész,
balek-ostoba tartana mostanság
neked segítő kéz gyanánt
lehetőség-bakot miközben
merő észrevétlen karóba húznának
csupán csak a rossz helyen,
rossz időben vétsége miatt?!