Sablonok
girlfromwonderlandHarcaink
Harcol a testem.
Harcol a lelkem.
A szavam a fegyver.
Tüzelek, akkor is, ha nem kell.
A töltetem fájdalom,
hatása az ártalom
a lelkedben.
A testedben.
Harcolunk egymással a semmiért.
Bántjuk egymást, de mondd miért?
Gyűlölet telepszik ránk.
Érzelmekbe fullad a vitánk.
Emeled a kezed:
„Most jól elverem!”
Hárítom az ütést,
de érzem a fülemben a lüktetést.
Vége. Szétválasztanak.
Ők sem bírják, ahogy zúdul a harag.
Az ereim megfeszülnek,
Az ujjaid elkékülnek.
Érzem a mérget a levegőben,
te is kaptál belőle bőven.
Végül is csak a lelkünk bánja,
nem kell ide halál-ária.
Reszketek éjjel az ágyban:
„Biztos őt is veri a víz javában”
De nem ver, nem ver,
mert te voltál, aki úgy gondolta elver.
Érzem, ahogy áramlik a testemben a vér
és te csak nézel rám bambán, mint egy vak egér.
Átsétálunk egymás romjain, némán.
A megoldást várom, s te azt ordítod: Nézz rám!
És kezdődik előröl az egész.
Esküszöm, ez engem felemészt.
Senki sem lép közbe,
s mi egymásnak esünk üvöltözve.
Harcol a testünk.
Harcol a lelkünk.
A szavunk a fegyver.
Tüzelünk, akkor is, ha nem kell.