SPIRÁLIS CSIGAHÉJAKON

Tasi83

2024. december 10.

Valahol mélyen csend
és menedék van szívedben;
ezért kell most, hogy rejtőzködj
gyermekien s titokzatosan.
Kicserepesedett, folyamatosan
megújuló kishitűséged,
szándékosan önző önsajnálatodat
a benti Lélek-forrással kellene
egyszer s mindenkorra feloldanod,
míg megteheted.

Életedet – sokadszor -,
már átváltottad egy rakás értéktelenül
csilingelő aprópénzre, melyek inkább égetik,
s nem gyarapítják
lyukasodásnak induló zsebeidet.

Haladékért esdekel benned
az örök gyerek, aki mindig is maradtál,
s mégis egykedvű kiábrándultsággal
figyeled a Lét összezavarodott semmiségeit,
mert nem teheted már meg,
hogy önmagadnak is hazudj
kicsinyesen, vagy épp megalkuvón,
mint mindenki más.

Mélységes gyökereket ereszt benned
az alamuszi gyanakvás, miszerint:
Nem bízhatsz senkiben,
mert álladóan átvernek,
megkárosítanak, kedvükre játszadoznak
kincses érzelmeiddel,
melyeket önmagadban
kuporgattál, és őrizgettél.

Sorsod legkisebb tonnányi morzsáit
már aligha lesz ebben az életben,
ki méltó társ vagy felebarát gyanánt leveszi,
s emberségből megosztja
a kolonc-terheid.
Alig-alig veszed észre sokszor,
hogy minden egyes alkalommal
magadban újrakezded
szőrszálhasogató türelmetlenséged
kicsinyes macska-egér háborúját,
mert az adakozó szereted is
– ha létezik még -, földig tapos,
s megaláz. mennyire ördögien ostoba,
furcsa kicsinyes kis komédia
ez az értelmetlen körforgás!

Akaratod kifürkészhetetlen
mihaszna törvényei tartanak még féken,
de kézen fogva vezetnek is,
persze csak, ha hagyod nekik;
évtizedek kolonc-súlyai alatt
nehezedő zsákokat cipelsz hátadon,
s legszívesebben újra és újra megkérdeznéd,
faggatnád az Életet:
mások miként s vajon hogyan
boldogulhatnak, hogy képesek érvényesülni?!

– Lelked készenléte most még
mohó, könyvtári tudás,
melyet aligha hasznosíthatsz mostanság.
Vigyázz, mert tudatosan háborgó
nyughatatlanságod közé jó volna,
ha beköltözhetne valami különös,
földöntúli külön-Béke!