Kedvencekhez adás
3

SZEMÜVEG-PERSPEKTÍVA

Fülszöveg:

Társadalombírálati vers

Tűnni fogunk majd észrevétlen,
akárcsak a radikális,
vagy épp csupán szükséges,
prófétás kérdőjelek, melyeket
előbb-utóbb minden Korszaknak
jó volna kitenni falára.
Furcsa helyeken tétovázik az Idő,
hogy ti. néma hangzást szimulál az élő,
mert senki se marasztalja sem meglett,
megtörtént emlékeit, vagy épp önmagát.

A gesztusok rendre összemosódnak,
ha nem vigyázunk kinek,
még hol van a helye;
tenger s sivatag egyre inkább
visszafoglalná helyét,
nem csupán ott, ahonnét vétetett.
Ördögkatlanra emlékeztető kapcsolatok
a mindennapokban szánalomittasak,
mert a tudatos menekülés formái
nem rajzolódhattak ki
az egyes egyén számára.

Hullócsillag-szerelmek,
meteorraj-Mindenségek között
az Ember egyre inkább kiszorulhat koncentrikus,
spirális körökből, még onnét is,
hol azelőtt bőven, busásan érvényesült.
Felszámolt Jövő, vagy épp csupán
a leszámlázott múlt az,
mely önző-zsugorin még bizton megkísérthet?!
Titkos Apokrif-lehetőségeken
mérgelődve-tanakodva
már nincs senki-semmi,
ami kiegyenlíthetné
az egyenlőtlenségek vonulatát.

– A máshol éldegélés tudatos kényszere
tán rendezné dolgainkat?!
Az utazás-meghalás örökké tartó
Odüsszeiája egyre inkább felemészt,
míg a groteszk-nonszensz Valóság
szinte tudatossá törpíti az elválás,
magunkra találás okozta
stigmaszerű fájdalmat.
Mostan kevésbé nyelvkritikus korok
dobálóznak a társas érintkezés
egyre Celeb-orientáltabb kultuszaival,
s csupán csak egyesek sejthetik,
hogy a könyvekből merített
tudás sosem évülhet el,
hiszen az az egyedüli
maradandó hat-alom.

– Végül megmaradnak a már
az így már nem lehet variánsai;
az Életből tétován tébláboló búgócsigaként
előbb-utóbb mindannyian kimegyünk!