SZÍN-TÉZIS
Tasi83Fülszöveg:
Társadalombírálati vers
Már egyre messzebb sodródva:
nem csupán az Élettől,
a Létezés mikrokozmoszától,
melybe azért még jó s tanácsos
lehetett volna híven megkapaszkodni
-, de már az olcsó,
hitvány horda-emberkék táborától
is inkább szándékosan elkerülőn,
távol.
A Hóhér Idő már így is naponta
gyúrja molekula-sejtjeinket
aztán később már totálisan kiselejtez,
mint afféle hasznavehetetlen kripli-selejteket.
Az álmok mozdulatlanságára
talán még szükség lenne,
hogy a szikár, hazug-talmi
Valóságot feledni tudjuk.
Ugyanaz a semleges több-osztatú
Hiány fogadja be vétlen áldozatait,
mert vakon ütődnek egyre többen
egy láthatatlan Élet vékonyított hártyafalába.
Támaszok, segítség nélkül
ide-oda ütődni csupán,
akár a pattogó pingpong-labda
Térben s Időben,
mintha a relativitás-elméletet
is újra írták volna.
Kiterjedést rég megszűntették,
már csak madárcsontú-testek
függeszkednek a légüres terek horizontjain,
egyre inkább salaktalanná válik
valami maradi, közöny-szagú,
hitvány berendezkedés,
melyhez semmi közük se lehet,
de csak azért is cselekszik, s művelik.
Emberek közt a félreérthető,
manipulatív, kicsinyeskedő ál-gesztusok,
melyeket egyre nehezebb,
viszontagságosabb immár megfejteni.
– Valami szándékosan kizár magából
a Tér-Idő kontinuum,
akárcsak az Ember.
Fantom-fájdalom nyílal bele
imitt-amott a sajgó-zsongó végtagokba.
– Miért létezik unos-untalan,
hogy az Ember végeredményben
megalkuszik, s felkínálkozik
egy-egy kísértő alkalomnak,
semmitmondó ígéretek fohász-vigaszainak?!
Beleköltözik mindennapjaikba,
akár valami jelenvaló,
de láthatatlan jeladásba.
Kérelhetetlen Egy-pontban
játszódik le az összes hatalmi,
kicsinyes sakkjátszma!
Nem szabadna szabad-gondolkodók
eszmeiségét veszni hagyni,
még akkor sem,
ha csak így könnyebbedhet
a makacs, zsarnoki öntudat!