Kedvencekhez adás
43

Újjászületés

Fülszöveg:

Az Álmodik Kalifornia c. egyperces folyatása. „Mikor a Nap lemenni készül, és az árnyékok megnyúlnak, az eget pedig hirtelen megannyi szín önti el, hiába nyújtózkodnak felé a démonai, nem fél, mert tudja, hogy hét erős kar támogatja, nehogy elgyengüljenek a lábai.”

A démonai hosszú, gyötrelmes hónapok után hajlandóak csak lecsillapodni. Addig napi rendszerességgel, üvöltve kaparja a falat, a józanság és elméje szüleményeinek összemosódó, pengevékony mezsgyéjén egyensúlyozik. Minden reggel egy újabb küzdelem, a bíborba hajló horizont tölti be a harcba hívó harsona szerepét.
Vannak jobb és rosszabb időszakai, többnyire kiszámíthatatlanul váltakoznak, a séma még csak sarkítva sem hasonlít a szinuszgörbére. Eleinte még habzó szájjal, vérben forgó szemekkel könyörög a gyógyszerekért, bármiért, amitől enyhülnek a szenvedései. Aztán az önuralma megnövekedik, és negyedik ott töltött hónapja végére nagyrészt már képes érzékelni az idő múlását, a különbséget a hallucinációi és a valóság között, sőt, ki tudja mióta először egészen emberinek érzi magát.
A démonok nem fulladtak meg, csak megbéklyózta őket, kiszabadulni ugyan nem tudnak, de minden alkalommal, mikor alkoholt emlegetnek, kiszárad a torka, önkénytelenül nyeldekel, felidézi az égető whisky ízét a szájában, az érzést, ahogyan a folyadék lassan legördül a torkán, majd kellemes melegség terül szét a gyomrában.
Az első pokoli hetek után, mikor már fejlődést ért el, meglátogatta őt Pepper. Egészen a bekerüléséig nem is tudatosult benne, mennyire súlyos a saját helyzete, és milyen terhet helyezett a szerettei vállára felelőtlen viselkedésével. A nő mintha legalább öt évet öregedett volna, pedig a legutóbbi emlékeiben még üdébben és vidámabban szerepel. Igaz, ami igaz, fogalma sincs, mennyi idő telt el azóta, ahogyan az sem tiszta számára, pontosan milyen időintervallumot fed le az alkoholpárában és drogmámorban töltött, homogén masszává olvadó hiátus a memóriájában.
Fél évvel később rögös, akadályokkal teli úton van túl, de ritka alkalmak egyike ez, mikor szabadnak érzi magát. Lassan két hónapja leálltak már a gyógyszerezésével, így száz százalékban józannak mondhatja magát, az élethű rémálmok pedig az adag csökkenésével együtt halványultak el.
Óvatosan simít végig a hófehér zakón, amit Pepper hozott neki előző nap. A hozzá tartozó öltönynadrág ugyanilyen színű, és karcsúsított, hogy viszonylag apró termetét ellensúlyozza. Nem emlékszik az összeállításra, de ránézésre megállapítja, hogy egyénileg rá szabták, a legjobb anyagokból, időt nem sajnálva az elkészítésére. A világoskék, hosszú ujjú ing tökéletesen simul minden porcikájára, szintén egyedi darab, különleges textilből, minden bizonnyal selyemből. Nyakkendőt nem mellékeltek, talán még mindig rettegnek attól, hogy öngyilkosságot követ el, mint ahogyan azt az első néhány, sötét hónapban kísérelte meg, szerencsére mindegyik alkalommal sikertelenül. Azonban egy fekete keretes, világoskék lencséjű napszemüveg és egy elegáns, ezüst Rolex az ajándék részét képezik.
Tonynak egyedül a napszemüveg ismerős, a többi új lehet, habár el sem tudja képzelni, hogyan sikerült a valóságba ültetni ezeket a terveket, hiszen az elmúlt időszakban még csak távolról sem látott szabót, úgy pedig nyilvánvalóan nehéz bármilyen ruhadarabot is elkészíteni, hogy az alkotó nem tudja ráigazítani a kliensre. Elgondolkodva figyeli magát a tükörben, miközben begombolja a mandzsettáját, rég nem viselt már semmi hasonlót, a kórházi pizsamához képest hatalmas kontrasztot alkot az új öltözéke.
Már a folyosón elkezdődik a metamorfózis, minden egyes ruganyos léptére lefoszlik egy darab a régi, halott énjéből, a földre hullik. Mire az ajtóhoz ér, maga mögött hagyja az utolsó cafatot is, démonai még mindig ott leselkednek a délutáni napfényben elsorvadó árnyékok mélyén, de meg sem közelítik, csak a sötét sarkokból sziszegnek és vicsorognak rá. Tony válaszul csupán elmosolyodik. Hónapok óta először görbülnek felfelé tökéletesen metszett ajkai, arca ezzel egy időben fényesebb lesz, íriszei aranybarna csillagokat szórnak, fakó bőre szomjasan nyeldekeli a napsugarakat.
Happy és Pepper már várják őt, a nő arcáról csak úgy sugárzik a megkönnyebbülés és a büszkeség cseppfolyós elegye. A vörös hajú a könnyeivel küszködve siet oda hozzá, szorosan átöleli, majd beszívja a férfi bódító aromáját.
Némán kommunikálnak, elvesznek egymás tekintetében, az arannyal pettyezett csokoládébarna szinte eggyé olvad a ragyogó, üde kékkel. Az autóút is csendben telik, nem igen tudja, mit mondhatna, vagy ezek után mit fog tenni, az egyetlen dolog, amiben biztos, az az, hogy duzzad az erőtől, a tettvágytól, mindössze meg akarja váltani a világot.
Lendületesen száll ki az autóból, Pepper alig tudja utolérni, annyira siet. Mikor felér a nappaliba, csak lehunyt szemmel, kitárt karokkal forog, beszívja az illatokat, az emlékeiben kutakodik, kizárja a külvilágot, így fel sem tűnik neki, hogy nincs egyedül.
–    Tony! Isten hozott! – szakítja félbe egy ismerős hang.
Szempillái tétován rebbennek meg, majd kinyitja a szemét, és a csapattal találja szemben magát. Steve, a hang tulajdonosa azonnal az ölelésébe zárja, szinte látja, ahogy az aggodalom legördül a szőke vállairól. A többiek követik Amerika Kapitány példáját, mindannyian úgy szorítják magukhoz, mintha ezer éve nem találkoztak volna, Tonynak pedig ennyinek is tűnik, egy gyötrelmes évezrednek az egész.
Nem képes szavakba önteni, mennyire hálás azért, mert mellette állnak. Nem kell kimondaniuk, egyszerűen csak tudja, hogy így van. Többnyire hápog, meg vakítóan vigyorog, a Bosszúállók agyába pedig betódul a gondolat, hogy vajon ez tényleg ugyanaz az ember-e, akivel fél évvel ezelőtt találkoztak.
Ámulva figyelik a bizonytalan zsenit, tekintetük összetalálkozik, majd szótlan megegyezésük után még egy, közös ölelésbe zárják a férfit. Tony lehunyt pillákkal olvad a karjaikba, kvartettjük szeretetteljesen veszi körbe. Mikor a Nap lemenni készül, és az árnyékok megnyúlnak, az eget pedig hirtelen megannyi szín önti el, hiába nyújtózkodnak felé a démonai, nem fél, mert tudja, hogy hét erős kar támogatja, nehogy elgyengüljenek a lábai.