engin 2019. november 10.

Akt - Fejezet 14: XIV. Másnap

Bár odakint már megpirkadt, az elhúzott sötétítőknek hála az Andrássy úti lakásban továbbra is sötétség honolt. Legalább is addig, amíg a bejárati ajtó néhány másodperc erejéig ki nem tárult. Az egyelőre még kint ácsorgó alak – miután megbizonyosodott arról, hogy a lakásban nincs mozgás –, gondolkodás nélkül lépte át a küszöböt. Cipőjének kopogása minden lépéssel egyre erősödött, ahogy közeledett a folyosó végi szoba felé, amikor pedig belépett a helyiségbe, már a parketta ropogásával is kiegészült. Az édesdeden alvó Dorina,...

0 komment
akt Budapest
engin 2019. szeptember 9.

Akt - Fejezet 4: IV. A kiállításmegnyitó

Dorina nagyot sóhajtott, majd a hófehér porceláncsészéből megitta a maradék kávéját. Kényelmetlenül érezte magát, és ezen az sem segített, hogy a nővére vesébe látó pillantással bámult rá már hosszú másodpercek óta. – Ne nézz így rám! – kérte halkan, miközben tekintetét a szemközti bolt kirakatára szegezte. – Akkor hogy nézzek? – csattant fel idegesen Bianka. – Csak ne így! – motyogta türelmetlenül Dorina, majd lemondóan megcsóválta a fejét. Közel sem arra haladt a találkozójuk, amerre kellett volna. – Nem akarok veled...

0 komment
akt Budapest kiállítás
engin 2019. szeptember 6.

Akt - Fejezet 5: V. A sors ostromba megkísértése

Dorina és Tamás némán sétáltak egymás mellett a kopár platánfák szegélyezte Andrássy úton. Már legalább öt perce elindultak, s azóta egy szót sem szóltak egymáshoz. – Elárulod, hogy mi történt? – tudakolta a férfire sandítva a lány, amikor már úgy érezte, beleőrül a hallgatásba. – Mikor? – kérdezett vissza a férfi, mintha nem értené, hogy Dorina mire gondol. – Amikor megláttad azt a képet. Addig semmi bajod nem volt, azóta meg… – Most sincs semmi bajom! – szólt közbe indulatosan Tamás. – Csak elfáradtam. Meg a nadrág is szorít....

0 komment
akt Budapest rajzolás
Ustilo 2018. június 17.

Árnylárva - Fejezet 2: Második fejezet

Zoli körül egy pillanat alatt kitisztult a világ. Vannak azok a helyzetek, amikor az ember minden átmenet nélkül képes kijózanodni, és egy vércunami kellős közepén fuldoklani valahogy pont egy ilyen szituációnak számított. A vér egyszerűen ott volt mindenhol. Betolult a szemébe, orrába és fülébe, körülvette és lehúzta, kereste az útját a tüdejébe. Zolinak ugyan volt annyi esze, hogy összeszorítsa a száját és meg se próbáljon levegőt venni, de a kényszer minden vérben töltött másodperccel egyre nagyobb lett. Tüdejét mintha vaspántokkal szorították...

2 komment
akció Budapest fantasy humor