engin 2019. december 15.

Akt - Fejezet 18: XVIII. Com'é facto

Néhány órával később Havashy István elégedetten fordult körbe a tükör előtt. A férfinak magán végig nézve meg kellett állapítania, hogy a kor nem tett neki rosszat. Sőt! Határozottan jobban nézett ki szmokingban most, mint tíz, vagy tizenöt évvel ezelőtt. Bár a festő alapvetően utálta ezeket a puccos eseményeket – még a saját kiállításmegnyitóitól is rendszerint irtózott – most valahogy mégis átragadt rá Dorina izgatott várakozása, és annak dacára is kísértette őt, hogy már tényleg csak néhány perc volt az indulásig. Ugyan könnyű lett...

0 komment
akt kiállítás Velence
Befejezett
engin 2019. december 3.

Akt - Fejezet 17: XVII. Velence

A vonat elején büszkén feszítő mozdony egy rövid, de annál hangosabb kürtszó után a kocsikon nagyot rántva indult el. Az egykori Aranycsapatot hirdető, szépen megformált vonalú gép, a zenei hangsor valamennyi fokán végiglépkedett, miközben maga mögött hagyta Tatabánya viharvert állomását, és tovább folytatta útját az ország nyugati határa felé. Mivel az esti eurocity egy kicsit késésben volt, a mozdony villámtempóban gyorsított. – Szinte repülünk… – motyogta megbabonázva Dorina, mialatt visszafordította a tekintetét az ablakról a vele szemben...

0 komment
akt kiállítás Velence
engin 2019. november 28.

Akt - Fejezet 16: XVI. Anasztázia asszony

Havashy István nyitásra ment a Patina Galériába, néhány perccel tíz után. Ismerősként biccentett a kapuban strázsáló biztonsági őrnek, majd egyenesen Szalóczai Éva irodája felé vette az irányt. Bár menet közben elhaladt a kiállítótér mellett, csak egy gyors pillantást vetett a hófehér, mezítelen falakra.  Képeinek már csak a hűlt helye volt, mert a kiállítása egy hete véget ért. A festmények egy része visszakerült a jogos tulajdonosához, egy másik része pedig a boldog új birtoklójához, aki az előző héten megrendezett árverésen nem kevés pénzt...

0 komment
akt anasztázia kiállítás
engin 2019. szeptember 9.

Akt - Fejezet 4: IV. A kiállításmegnyitó

Dorina nagyot sóhajtott, majd a hófehér porceláncsészéből megitta a maradék kávéját. Kényelmetlenül érezte magát, és ezen az sem segített, hogy a nővére vesébe látó pillantással bámult rá már hosszú másodpercek óta. – Ne nézz így rám! – kérte halkan, miközben tekintetét a szemközti bolt kirakatára szegezte. – Akkor hogy nézzek? – csattant fel idegesen Bianka. – Csak ne így! – motyogta türelmetlenül Dorina, majd lemondóan megcsóválta a fejét. Közel sem arra haladt a találkozójuk, amerre kellett volna. – Nem akarok veled...

0 komment
akt Budapest kiállítás
engin 2019. augusztus 23.

Akt - Fejezet 3: III. Egy régi-régi ismerős

Halmos Enikő némán, néha-néha oldalra sandítva igyekezett a legjobb tudása szerint pakolást imitálni. A lány céltalanul rakosgatta az üres dobozokat jobbról balra, aztán vissza. Igazság szerint a már falakra akasztott képek alá kellett volna odatűznie a kinyomtatott többnyelvű szövegeket, ám a helyiségben látszólag céltalanul álldogáló férfi mindenhol ott lévő, vesébe látó pillantása szinte az őrületbe kergette. Képtelen volt koncentrálni, és miután több szöveget is összekevert, úgy döntött, kifizetődőbb lesz majd akkor folytatnia, ha a hívatlan...

0 komment
galéria kiállítás
engin 2019. augusztus 16.

Akt - Fejezet 2: II. - Kísért a múlt

A hegyek az év minden időszakában gyönyörűnek hatottak. Tavasszal a virágba boruló lombok látványa, nyáron a hűsítő szellő, ősszel a rozsdabarnába öltöző vidék, télen pedig a hófödte csendélet miatt volt érdemes idelátogatni. Havashy István, bár már sokszor látta e tájat mind a négy évszakban, még ma is képtelen volt eldönteni, hogy mikor szerette a leginkább. Valamiért a Gerecse minden arca kedves volt a szívének. Régóta járt már ide, több mint tíz éve. Persze akkoriban még a kastély nem szállóként funkcionált, csak egy lakatlan, romos...

0 komment
kiállítás Velence