Szeretlek, Earth-chan!

Human-kunnak szembesülnie kell a rideg valósággal: szeretett bolygóját el fogják pusztítani, és ez ellen semmit se tehet. Az idegenek űrhajóján kitekintve még egyszer utoljára megcsodálja a Földet, hiszen jól tudja, hogy ilyen lehetőség soha többé nem fog adódni. Miközben figyelte a bolygót, eszébe jutott néhány szomorú emlék. A Föld utolsó élőlénye könnyes szemmel nézte végig a haláltusát, ahol a győztesek kiléte már végleges, a vesztesek sorsa pedig nem más, mint az elkerülhetetlen halál... „Nem az az ijesztő, hogy egyedül maradok, hanem az, hogy nélküle! Ha nincs mellettem, nélküle az a bonyolult biológiai folyamat, ami tulajdonképpen az életem, csak hamisított létezés. Üres, abszolút tartalmatlan látszat."