Akt - Fejezet 8: VIII. Nem egy olyan lány

Dorina maga sem értette, miért – hiszen ez alkalommal nem titokban jött és nem is rajzolni –, de az emeleti folyosóra ráfordulva, újra birtokába kerítette az a különleges és ismerős, az egész testét majd összeroppantó érzés, ami minden szombaton este, valahányszor csak Havashy Istvánhoz igyekezett. Ujjaival erősen megmarkolta a kissé már rongyos, sárga, határidőnaplóként funkcionáló füzetecske gerincét, miközben megállt a festő lakosztálya előtt. Mint rendesen, most is elszámolt tízig, aztán kopogtatott és benyitott. Az első dolog, amit megérzett,...