Tizenhárom éj - Fejezet 13: Az utolsó éj
Nikko úrfi egyenesen a szobájába vitt, rám zárva az ajtót magamra hagyott. Az ágyon feküdtem, könnyeztem, mocskosnak éreztem magam, fürödni akartam, hátha lemoshatom a bőrömről a nagybácsi érintését. Könnyeimet beitta a fehér lepedő, nedves folt terjeszkedett az arcom alatt. Pillantásomat az ajtón tartottam, féltem, hogy betör rajta valaki, és megöl. Jelen állapotomban sikerülne neki, remegő tagjaimból elszállt az élet.
Halkan kattant a zár, Megjött Nikko úrfi, kezében tálcát tartott, rajta étel és egy ismerős tégely állt, nyanya egyik gyógykenőcsét...