Vona Gyula 2018. október 17.

A kőisten felébredt - Fejezet 13: A múlt mágiája...

Szemembe süt a nap, hunyorogva nyitom ki. Körülnézek. A mágus már a szekér mellett guggol, halkan beszélget Grinviellel. A körön kívül kíváncsi bámészkodók hada tolong. – Tisztára állatkertben érzem magam, csak én vagyok a majom – morgok. – Mi az az állatkert? – kíváncsiskodik Grinviel. – Hát azt most hosszú és bonyolult lenne elmagyarázni. Lemászok a szekérről, leguggolok József mellé. A két négylábú már füvet ropogtat, kissé irigyen nézem őket. Persze, nem a füvet irigylem tőlük. – Már intézkedtem. Rögtön jön a reggeli. Goblin...

1 komment
Horror kereskedelem
Felfüggesztett
Sheppy 2018. június 15.

Tizenhárom éj - Fejezet 13: Az utolsó éj

Nikko úrfi egyenesen a szobájába vitt, rám zárva az ajtót magamra hagyott. Az ágyon feküdtem, könnyeztem, mocskosnak éreztem magam, fürödni akartam, hátha lemoshatom a bőrömről a nagybácsi érintését. Könnyeimet beitta a fehér lepedő, nedves folt terjeszkedett az arcom alatt. Pillantásomat az ajtón tartottam, féltem, hogy betör rajta valaki, és megöl. Jelen állapotomban sikerülne neki, remegő tagjaimból elszállt az élet. Halkan kattant a zár, Megjött Nikko úrfi, kezében tálcát tartott, rajta étel és egy ismerős tégely állt, nyanya egyik gyógykenőcsét...

3 komment
Horror Vámpír
Befejezett
Sheppy 2018. június 4.

Tizenhárom éj - Fejezet 12: Tizenkettedik éj - Elmegyünk

Az úrfi erősödő kötődésének tulajdonítottam, hogy lefekvéskor úgy ölelt magához, mint gyermek az alvós maciját. Hideg teste a hátamnak feszült, keze a csuklómat fonta körbe, viszolygásom iránta elmúlt, biztonságérzettel hunytam le a szememet. Álomtalan álmomban lecsillapodtak az indulataim, rendeződtek a gondolataim. A költözés is egy jó módja volt a szabadulásomnak a házból, azonban csak egy újabb vámpírcsaládhoz kerülnék, amiről csupán feltételeztem, hogy jobb lesz a mostaninál. Egyszerűen szólva elbizonytalanodtam. Óvatosan mocorogva pislogtam...

0 komment
Horror Vámpír
Befejezett
Sheppy 2018. május 21.

Tizenhárom éj - Fejezet 11: Tizenegyedik éj - A másik

Későn aludtam el. Ébredéskor azonnal felkeltem, mert nyomasztott a halott – alvó úrfi közelsége. Jobb is, ha nem fekszem mellette, amikor éltre kel – felébred. Ha a mostani helyzetben leteper, belém mélyeszti a fogait, talán már végig is csinálja, amit elkezdett. Van helyettem másik. Az öltözést későbbre halasztottam, még bíztam a vörös csipkehálóing erejében. Friss, kipihent fejjel az úrfi lehet, hogy végre reagál rá, és tesz velem valamit. Akármit, csak velem tegye, tartson rám igényt! Összekuporodtam az ágytól legtávolabb álló karosszékben. Az...

0 komment
Horror Vámpír
Befejezett
Sheppy 2018. május 12.

Tizenhárom éj - Fejezet 10: Tizedik éj - Meglepetés

Őrület belegondolni, hogy mekkora utat tettem meg idáig, és hogy mekkora út állt még előttem. A könyvtár öregszagú, poros karosszékében ülve számolgattam a túlélt napokat, és a még hátralevőket. Legalábbis a remélhetőleg még hátralevőket, mert ha kevesebbet élek meg, az azt jelenti, hogy meghalok, mielőtt még kijutnék innen, ha többet, akkor a legjobb esetben a saját hibámból adódóan egy héttel eltoltam a szabadulásomat. Legalábbis remélem, hogy csak egy héttel, mert nem hiszem, hogy annál többet kibírok ebben a házban. Még nagyjából hat nap. Azt...

2 komment
Horror Vámpír
Befejezett
Sheppy 2018. május 6.

Tizenhárom éj - Fejezet 9: Kilencedik éj - Az övé

Zsongó fejjel csoszogtam vissza Emilihez. A kislány gyermekien türelmetlen természetéből adódóan fel-alá járkálva bosszankodott, és azonnal nekem támadt, amikor benyitottam a szobájába. – Hol voltál ilyen sokáig?! A válaszra nem tartott igényt, a mesekönyveket durván kikapta a kezemből, és az ágyához sietett, felhuppanva rá a babái mellé heveredett. Angyali porcelánbaba arccal, csillogó, almazöld szemekkel fordult felém arra várva, hogy én is letelepedjek mellé. Leültem az ágy szélére, a túloldalon a kis vámpír feltolta magát, és az általam hozott...

0 komment
Horror Vámpír
Befejezett
Sheppy 2018. április 29.

Tizenhárom éj - Fejezet 8: Nyolcadik Éj - Meseest

Először jutott fény a szobámba, de valahogy mégsem tudtam sokáig a helyiségben maradni. A falak fojtogattak, a reggeli rohamom emléke kísértett, és ez bőven elégnek bizonyult ahhoz, hogy ne kapjak bent levegőt, kimenekültem hát a folyosóra. A szemközti falnak támaszkodva azon törtem a fejemet, hogy mihez kezdjek. Valahol mégiscsak aludnom kellett, lehetőleg távol a szobámtól. Találomra megindultam a folyosón, sokáig kóvályogtam, amíg eljutottam a könyvtárig. Először elsétáltam a helyiség ajtaja mellett, majd néhány lépés megtétele után visszafordultam....

2 komment
Horror Vámpír
Sheppy 2018. április 22.

Tizenhárom éj - Fejezet 7: Hetedik éj - Fény

Nem tudtam mozdulni. Csak álltam, mint valami szobor. A bőröm minden négyzetcentiméterét kemény, hideg anyag fedte be. Sötétség vett körül, de nem féltem, egyáltalán semmit sem éreztem. Álltam és bámultam magam elé, mint egy halott baba. A messzi távolban kinyílt egy ajtó, éles fénnyel árasztva el a helyiséget. Csilingelő kislánykacaj törte meg a csendet. Emili kacaja. Motoszkálást hallottam. Oda akartam fordulni, hogy megnézzem, mi az, de a testem nem engedelmeskedett. Egy almazöld szempár tűnt fel előttem. – Az enyém – hallottam Nikko úrfit. A...

2 komment
Horror Vámpír
1 2