Szellem 2020. július 3.

Revulsion - Fejezet 15: 15. Fejezet

Nem túl meglepő módon a vasárnapot a szobámba zárkózva töltöttem. A lila plüsselefánt teljesen hozzám nőtt, mivel akárhányszor megéreztem a fojtogató nyomást a mellkasomon, szorosan magamhoz öleltem. Olyan voltam, mint egy kisgyerek, aki nem bír meglenni az új játéka nélkül. Egész nap csak vegetáltam, és nem álltam szóba senkivel. Hétfőn pedig kivételes gyorsasággal indultam iskolába. Örültem, hogy elmehetek otthonról. Sokkal szívesebben néztem szembe idegesítő osztálytársaimmal, mint Teddel. Persze, nem kellett sokat várnom a sértő megjegyzésekre....

2 komment
állatkereskedés kórház original
Szellem 2020. április 28.

Revulsion - Fejezet 5: 5. Fejezet

Egy hétig a színét se láttam. Nem mintha került volna, vagy ilyesmi. Egyszerűen lógott, és senki sem tudta, merre járt valójában. Én marha pedig olvastam az idióta könyveket, amiket a könyvtárban sózott rám. Mondhatom, nem épp a legszívderítőbb olvasmányok voltak. Vaskosak és nehezek, ráadásul csak borzalmas dolgok álltak bennük. Háborúk, éhínség, szegénység és betegségek. Egyszerre nem tudtam sokat olvasni, mert a maradék életkedvem is elment tőlük. Időről-időre le kellett tennem, és elterelnem a figyelmemet valamivel, mondjuk az ostoba rajzfilmmel,...

4 komment
kórház original
mirechyn 2020. január 29.

Éjfél - Fejezet 12: Diagnózis

Kiabálásra ébredek. Kótyagos fejjel a telefonom után nyúlok, hogy megnézzem, mennyi az idő. A kijelző este hat óra tizenhárom percet mutat. Felkapcsolom az ágy melletti kicsiny lámpát, mely nyomán narancsos derengés fut keresztül a szobán, pont akkor, mikor újabb kiabálás hallatszik lentről. Ez alkalommal annyira éber vagyok, hogy a szavakat is tisztán ki tudom venni. – Más dolgod sincs, csak tanulni! Felülök. Te jó ég! Rachel! A fejem még kicsit kába ugyan, de azonnal elindulok lefelé. Azt ígértem Rachelnek, hogy megoldom az egyesét, de nem így tettem. Elfeledkeztem...

0 komment
diagnózis kórház transzplantáció veseelégtelenség
Thea Blanchet 2019. szeptember 21.

Kauzalitás - Fejezet 4: 3. fejezet

A fény beszélt hozzá. Oliver talán életében ha párszor járt templomban, nem olvasta a Bibliát, egyetlen imát sem tudott fejből, nem ismerte az asztali áldást, és úgy egyáltalán semmi ilyesmit, de vallásosnak vallotta magát. Az anyja mindig egy kicsi, arany keresztet hordott a nyakában, és Oliver néha megleste őt este, ahogyan imádkozott. Nem volt olyan drámai, mint a tévében, az anyja nem térdelt a szőnyegen, nem fonta össze az ujjait, csak ült az ágyon, és miközben a falra akasztott feszületre függesztette a tekintetét, halkan beszélt valakihez, aki nem...

0 komment
halál kórház pszichológus temetés
janerity 2018. április 1.

Shannaro - Fejezet 2: Vacsora

A kézfejemre támasztom a fejem, mert jelenleg olyan nehéznek tűnik, mint egy ágyúgolyó. Sikerült végigmenni az összes betegemen, megnézni a javulásuk, beszélgetni velük, és sűrűn elnézést kérni, hogy szó nélkül leléptem. Nem mintha normális esetben ezért bocsánatot kellene kérni. De normális esetben egyik orvos sem tölti az egész életét a klinika falai között. Csakis nekem lehet ez az egyetlen dolog, ami kitölti a napjaim. Mélyet sóhajtok, mert igazából már semmi dolgom sincs, és gondolataim a félresikerült ebéd felé kalandoznak. - Igazi hülye vagy!...

0 komment
ino kórház Naruto shikamaru