Selyemfiú
A tél végtelen, fehér takarója nem válogat: egyformán burkol be várost és szántóföldet, királyi kúriát és parasztházat. Az sem tudja meghatni, hogy az egész Aliúd Birodalom fekete gyászruhát ölt magára.
De valahol kint, a városon kívül, ahova már nem ér el a gyász nyomasztó csendje, a hintó tetején megülő hópelyhek felkészülnek egy hosszú mesére.
Hiszen lehetetlen pár szóban elmondani, mi visz rá valakit, hogy selyemfiúvá váljon, aki a hölgyek szívével játszik.
Nem elég egy mondat arra, mitől lesz valaki élete a bosszú.
Vannak érzések a gyűlölet és a szerelem közt, amikre nincsenek is szavak.
Legtöbbünknek egy örökkévalóság sem elég, hogy felfogjuk, mi visz rá valakit egy élet kioltására.
Iraf mégis megkísérli elmondani mindezt.