Tehetségek ellentéte - Fejezet 10: Köpönyegforgatók
Sky úgy bámult rám, mintha fertőző beteg lennék, és már csak attól is el tudná kapni tőlem a kórt, hogy egy levegőt szív velem. A szája sarka undorova fittyedt le. Belém égett a kifejezése. Tényleg semmi sem maradt az én Skyomból, és ez a torkomat szorongatta. Meg is köszörültem egy picit, miközben kissé idegesen egyik lábamról a másikra helyeztem a súlyomat. Próbáltam erőszakkal lenyugtatni magam, de belül majd szétvetett a feszültség. Apámra gondoltam. A valódi apámra, aki felnevelt, aki átadta nekem az összes értéket, amit képvisel, és amit nekem...