engin 2020. január 15.

Akt - Fejezet 23: XXIII. Arrivederci - XXIV. Epilógus

XXIII. ARRIVEDERCI   Velencén egyértelműen megérződött, hogy a hétvégét maga mögött hagyva, beköszöntöttek a dolgos hétköznapok. Az ünnepségek fénye elhalványult, a hangja eltompult, a nyugalom pedig, ha nem is sokáig, de valamelyest visszaköltözött a kihaltabbá váló, hullámzó vízszőnyeggel borított utcákra. Dorina a városi rendőrség épülete előtti sarkon várakozott. Hátát egy lámpaoszlopnak vetette, a karjait pedig a mellkasa előtt összefonta. Mivel fogalma sem volt róla, hogy meddig kell itt szobroznia, ezért kényelmes, ugyanakkor réteges...

0 komment
akt Dorina Velence
engin 2020. január 5.

Akt - Fejezet 22: XXII. Mert Havashy István így akarta

Havashy István még azelőtt lépett ki a fürge kis gondolából, hogy az teljesen hozzá tudott volna támaszkodni a parthoz. A férfi a válla felett visszanézve egy intéssel jelezte a hajó végén egyensúlyozó srácnak, hogy várja meg, majd nyomban a tőle csak pár méterre magasodó, a velencei nap sárgás fényében büszkén feszítő ház felé vette az irányt. Az ajtóhoz érve, a festő mindenféle tétovázás nélkül nyúlt a díszes kopogtatóhoz, majd miután bezörgetett, hátrált néhány lépést, és ráérősen zsebre tette a kezét. Havashy biztosra vette, hogy...

0 komment
Dorina szerelem Velence
Befejezett
engin 2019. december 29.

Akt - Fejezet 21: XXI. Az oroszlán barlangjában

A szobába belépve Dorina körül a világ mintha meghalt volna. A lány, meglátva az ajtóval szembeni falnál álldogáló nőt, teljesen lemerevedett, és tulajdonképpen csak azért nem a küszöbön torpant meg, mert Tamás maga után húzva beljebb citálta őt. A férfi a szoba közepére vezette őt, majd ellépve mellőle, azonnal a fal tövében álló asszonyhoz sietett. Valamit a fülébe súgott, az kisvártatva válaszolt neki, és mire a lány feleszmélt, Tamás már el is hagyta a szobát. Dorina, bár a távozó után akart fordulni, de a falnál álló olyannyira megbabonázta...

0 komment
akt Dorina Velence
Befejezett
engin 2019. december 28.

Akt - Fejezet 20: XX. A szerelemért

Dorina az ablakon besütő Nap komiszul csiklandozó sugarainak gyorsan perdülő táncára ébredt. A lány álmosan és meglehetősen lustán nyitotta ki a szemét, miközben nagyot nyújtózott. Arra rögtön ráeszmélt, hogy a saját szobájában lévő ágya helyett a lakosztály nappalijának kanapéján fekszik, de azt, hogy nincs egyedül, csak néhány másodperccel később vette észre. Akkor viszont rögvest el is uralkodott rajta a pánik. Főként azért, mert fogalma sem volt arról, hogy ki lehet az újság lapjai mögé búvó, hívatlan vendég, de az sem segített a helyzetén,...

0 komment
szerelem Velence
Befejezett
engin 2019. december 22.

Akt - Fejezet 19: XIX. Most megtennéd?

A gondola lassan távolodott el a parttól, majd a lágyan fodrozódó vízen ringatózva a szálloda felé vette az irányt. Dorina hihetetlenül fáradt volt, így – bár egy ideig derekasan küzdött ellene – a hajó végül lassan álomba ringatta őt. Havashy, noha megtehette volna, de nem tartotta szóval – ezáltal ébren – a lányt, csak csendben figyelte, amint az elalszik mellette, sőt, még azt is csak egy szemforgatással nyugtázta, hogy mindezt az ő vállának dőlve teszi. Azért ez utóbbit a festő, marcona reakciója ellenére annyira nem bánta. Különös érzés...

0 komment
akt Velence
Befejezett
engin 2019. december 15.

Akt - Fejezet 18: XVIII. Com'é facto

Néhány órával később Havashy István elégedetten fordult körbe a tükör előtt. A férfinak magán végig nézve meg kellett állapítania, hogy a kor nem tett neki rosszat. Sőt! Határozottan jobban nézett ki szmokingban most, mint tíz, vagy tizenöt évvel ezelőtt. Bár a festő alapvetően utálta ezeket a puccos eseményeket – még a saját kiállításmegnyitóitól is rendszerint irtózott – most valahogy mégis átragadt rá Dorina izgatott várakozása, és annak dacára is kísértette őt, hogy már tényleg csak néhány perc volt az indulásig. Ugyan könnyű lett...

0 komment
akt kiállítás Velence
Befejezett
engin 2019. december 3.

Akt - Fejezet 17: XVII. Velence

A vonat elején büszkén feszítő mozdony egy rövid, de annál hangosabb kürtszó után a kocsikon nagyot rántva indult el. Az egykori Aranycsapatot hirdető, szépen megformált vonalú gép, a zenei hangsor valamennyi fokán végiglépkedett, miközben maga mögött hagyta Tatabánya viharvert állomását, és tovább folytatta útját az ország nyugati határa felé. Mivel az esti eurocity egy kicsit késésben volt, a mozdony villámtempóban gyorsított. – Szinte repülünk… – motyogta megbabonázva Dorina, mialatt visszafordította a tekintetét az ablakról a vele szemben...

0 komment
akt kiállítás Velence
engin 2019. augusztus 16.

Akt - Fejezet 2: II. - Kísért a múlt

A hegyek az év minden időszakában gyönyörűnek hatottak. Tavasszal a virágba boruló lombok látványa, nyáron a hűsítő szellő, ősszel a rozsdabarnába öltöző vidék, télen pedig a hófödte csendélet miatt volt érdemes idelátogatni. Havashy István, bár már sokszor látta e tájat mind a négy évszakban, még ma is képtelen volt eldönteni, hogy mikor szerette a leginkább. Valamiért a Gerecse minden arca kedves volt a szívének. Régóta járt már ide, több mint tíz éve. Persze akkoriban még a kastély nem szállóként funkcionált, csak egy lakatlan, romos...

0 komment
kiállítás Velence