Mindenki más nézőpontból látja az eseményeket, embereket, az egész világot. Revulsion című történetemhez készült kiegészítő novellák gyűjteményében különféle nézőpontokból olvasható a cselekmény egy-egy mozzanata, vagy épp megelevenedik egy-egy olyan pillanat, amely csupán említés szintjén került bele a történetbe. Ami közös bennük: nem Ann nézőpontjából íródtak.
A boszorkányokról általában azt tartják a mágia sötét oldalához vonzódnak. Ez ebben a történetben sincs másként.
Már születésem óta is egy mindig mosolygós, és életvidám emberke voltam. Rengetegszer történt valamiféle "nem-hétköznapi" dolog velem, amely mindig egy hatalmas fordulópont volt az életem bármely szakaszát is tekintjük, és meghatározója annak, aki most vagyok. Azonban, sok évvel ezelőtt olyan dolgok csúsztak ki a kezeim közül, ami miatt a mai napig úgy érzem, mintha egy filmet látnék magamról külső szemlélőként. El szeretném mesélni nektek a történetem egy részét, amellyel elkalauzolnálak Titeket a gondolataimba, és visszarepítenélek Benneteket azokba az időkbe...
Egy történet a csalódásról, felejtésről és újrakezdésről.
A vonaton fogalmazódott meg bennem, majd a HÉV-en egy oda- illetve visszaúton papírra vetett alkotásról van szó, amelyet hazaérve begépeltem, és megpróbáltam finomítani. A napszak eltérésével tisztában vagyok, ettől kérlek tekintsetek el. Szerintem ha elolvassátok, akkor nem is lesz kérdés, hogy mi alapján készítettem el. Régen írtam verseket is, meg sztorikat, de így 6-7 év kihagyással újra...
Mit csinálnál, ha a saját házadban éreznéd magad börtönben? Mert Melissa Hill pont ezt érzi. Sosem gondolta volna, hogy ilyen élete lesz. Vajon ki tud belőle menekülni? Lesz valaki, aki leteszi a váltságdíjat?
Figyelem! A következő írás megtörtént eseményeken alapul. Arról szól, hogy a Vágtázó Csodaszarvas egy szekszárdi koncertje után megkíséreltem az énekes, Grandpierre Attila közelébe férkőzni, hogy Héliosz c. könyvében leírt gondolatainak filozófiai vonatkozásairól kérdezhessem. A koncertre velem tartott a Húgom is – és mivel az elő-zenekarok koncertjei alatt konszolidált borozgatást tervezgettünk, a hazatérést biztosítandó édesanyánkat is megkértük, hogy jöjjön velünk. Mint ahogy látni fogod, kedves olvasó, nem minden az előzetes elképzeléseink szerint alakult… Bevallom, kicsit szégyellem is magam a történtek miatt, ezért az önmagamtól való, megvetéssel vegyes elhatárolódás jegyében úgy döntöttem, hogy az eseményeket a népmeséink, mondáink dramaturgiája szerint adom elő. Mindamellett adapt1
E rövid írással arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mennyire fontos lenne az oktatásban a képzelőerő fejlesztése.
Amióta csak az eszemet tudom, valahol a Medence alja környékén élhettem. Bár nem tudom, pontosan, hogy hol van a legalja, lehet, hogy nincs is. Egyesek szerint, ahol én vagyok, az már in-kább a teteje, mert legalább van egy kis fény. Ha az ember a vízben él, akkor előbb-utóbb alkal-mazkodik hozzá. Levegőt nem kap sohasem úgy igazán, de legalább nem is fullad meg.
Mit rejt egy aprócska sütemény olcsó papírfecnijére írt üzenet? Yureka számára ez nem csak egy egyszerű semmiség, hanem egy nyom, egy jel. Egyperces szösszenet.
"Miután a porfelhő elült, a szőke férfi pár lépést hátrált, le se véve a szemét a vele szemben álló fiúról, aki ártatlannak látszott ugyan, de kisugárzása hamar fenyegetővé tette. Kezét a háta mögé rejtve, lassan egy láncot kezdett előcsúsztatni az ingujjából, felkészülve az esetleges viadalra. A fiú, végül megelőzte őt: - Maximiliannak hívnak, hálásan köszönöm, hogy megmentettél – hajolt meg illedelmesen. – Jövök neked eggyel. Bármely kéréssel fordulsz felém, minden erőmmel azon leszek, hogy teljesítsem. - Dem döbbenetét mi sem fejezhette ki jobban, mint hogy az eredetileg rövidre tervezett lánc, már másodpercek óta hullott a földre, óriási porfelhőt gerjesztve maguk körül." " Réges-régen, még jóval az emberiség megjelenése előtt, a jó és a gonosz harca már meghat1
Rövid kis egyperces novella egy szakításról és a másik hiányáról
