"Útmutató egy kisegér preparálásához. Előszőr a mellső lábait levágjuk, majd egy éles szikével felmetsszük a bőrt a nyakától lefelé, a kopasz hasán végig, majd ipszilonban folytatva a hátsó végtagjáig. Aztán csak le kell húzni a bőrt, mint egy szűk pulóvert, és ki kell tömni vattával vagy vatelinnel. Mondjuk, nem tudom mi az a vatelin, talán olyan, mint a vatta, csak választékosabb. Mint amikor a Néni azt mondja, szélgörcse van, pedig egyszerűen csak fingania kell." (A három időszakban játszódó elbeszélés egy fiatalember kísérlete egy gyermekkorban elszenvedett trauma feldolgozására.)

A depresszív hangulatú narrátor leírja egy hamis emberekből álló karácsonyi misén való részvételét, valamint egy hánytatott sorsú fiúcska szomorú végét.

Egy vers arról, hogy mások nem mondhatják meg, hogy kik vagyunk. Az előítélet nem határozhatja meg az embereket.

Egy vers a zuhanásról, és azt követő földre érésről vagy lebegésről

Mindenki más nézőpontból látja az eseményeket, embereket, az egész világot. Revulsion című történetemhez készült kiegészítő novellák gyűjteményében különféle nézőpontokból olvasható a cselekmény egy-egy mozzanata, vagy épp megelevenedik egy-egy olyan pillanat, amely csupán említés szintjén került bele a történetbe. Ami közös bennük: nem Ann nézőpontjából íródtak.

A boszorkányokról általában azt tartják a mágia sötét oldalához vonzódnak. Ez ebben a történetben sincs másként.

Már születésem óta is egy mindig mosolygós, és életvidám emberke voltam. Rengetegszer történt valamiféle "nem-hétköznapi" dolog velem, amely mindig egy hatalmas fordulópont volt az életem bármely szakaszát is tekintjük, és meghatározója annak, aki most vagyok. Azonban, sok évvel ezelőtt olyan dolgok csúsztak ki a kezeim közül, ami miatt a mai napig úgy érzem, mintha egy filmet látnék magamról külső szemlélőként. El szeretném mesélni nektek a történetem egy részét, amellyel elkalauzolnálak Titeket a gondolataimba, és visszarepítenélek Benneteket azokba az időkbe...

Egy történet a csalódásról, felejtésről és újrakezdésről.

A vonaton fogalmazódott meg bennem, majd a HÉV-en egy oda- illetve visszaúton papírra vetett alkotásról van szó, amelyet hazaérve begépeltem, és megpróbáltam finomítani. A napszak eltérésével tisztában vagyok, ettől kérlek tekintsetek el. Szerintem ha elolvassátok, akkor nem is lesz kérdés, hogy mi alapján készítettem el. Régen írtam verseket is, meg sztorikat, de így 6-7 év kihagyással újra...

Mit csinálnál, ha a saját házadban éreznéd magad börtönben? Mert Melissa Hill pont ezt érzi. Sosem gondolta volna, hogy ilyen élete lesz. Vajon ki tud belőle menekülni? Lesz valaki, aki leteszi a váltságdíjat?

Figyelem! A következő írás megtörtént eseményeken alapul. Arról szól, hogy a Vágtázó Csodaszarvas egy szekszárdi koncertje után megkíséreltem az énekes, Grandpierre Attila közelébe férkőzni, hogy Héliosz c. könyvében leírt gondolatainak filozófiai vonatkozásairól kérdezhessem. A koncertre velem tartott a Húgom is – és mivel az elő-zenekarok koncertjei alatt konszolidált borozgatást tervezgettünk, a hazatérést biztosítandó édesanyánkat is megkértük, hogy jöjjön velünk. Mint ahogy látni fogod, kedves olvasó, nem minden az előzetes elképzeléseink szerint alakult… Bevallom, kicsit szégyellem is magam a történtek miatt, ezért az önmagamtól való, megvetéssel vegyes elhatárolódás jegyében úgy döntöttem, hogy az eseményeket a népmeséink, mondáink dramaturgiája szerint adom elő. Mindamellett adapt1

E rövid írással arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mennyire fontos lenne az oktatásban a képzelőerő fejlesztése.